Chrisco Produkciós iroda

Olvasói levelek, vélemények a Kiadónak

„A hétvégén végre el tudtam olvasni a könyvet, nagyon tetszett, azt hiszem az első részt újra fellapozom, mert nagyon tanulságos és nem hagytam magamnak időt elgondolkodni rajta, mert annyira izgatott a folytatás.”

„Nagyon nagy élmény volt végigolvasni. Magam is hasonló elvek mentén élem az életet, ezért sok-sok párhuzamot, gondolati egyezést fedeztem fel. Nagyon tetszettek az illusztrációk, és a könyv szerkesztése is kiváló. Én magam sem akartam megszületni ebbe a világba, de a gondviselő végül megadta a lehetőséget a korrekcióra. Ha nagyon elkeseredek néha, hogy miért ilyen nehéz karmát választottam magamnak, ez nyugtat meg. Sok teher van, amit itt és most tudok letenni, és remélem, hogy a nehézségeket lassan már a jó dolgok követik. Remélem sok olvasóhoz eljut ez a nagyszerű történet!”

„A beharangozó után valami tényleg misztikus fejtegetésre, tanításra számítottam. Így első olvasás kezdetén az elején némi csalódást éreztem, nem erre számítottam. Nem tettem le, mert könyvet nem abbahagyni, hanem végig olvasni kell. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle. Az utolsó fejezetet mintha nekem írta volna... Persze, biztos sokan járhatunk ugyanabban a cipőben. Mégis... azt éreztem, van még mit tanulnom Krisztinától, és hogy a végén minden jóra fordul. Merthogy ugye vannak angyalok, akik a megfelelő időben küldik üzeneteiket. Pl. könyv formájában. A könyvet itt tartom magam mellett, mint mások a Bibliát. Többedszeri elolvasás után is megírom, mi változott az értékelésemben.”

A szerző válaszai az olvasói kérdésekre:

- Mi a könyv üzenete?

A könyv üzenete egyszerű: minden útnak megvan a maga logikája, értelme, küldetése, de ne képzeljük mindentudónak magunkat ahhoz, hogy ezt azonnal észrevegyük vagy megértsük. Idő kell, mire rájövünk, hol vannak a kulcsfontosságú pontjai életünknek, hol húzódik az "őslogika". A könyv dramaturgiájának megértéséhez is idő kell.

- Nem érzi bonyolultnak a könyv szerkezetét?

Jobban kedvelem a meglepő szerkezetű könyveket, tehát időben kissé ide-oda ugrál a történet, de azért kellemesen követhető. Ennek az az oka, hogy az időnek voltaképpen semmi jelentősége nincs, a MOST a fontos, ahogy azt éppen akkor megértjük és megéljük. Tehát a cselekmény szerkezete mindig egy adott MOST-ot tükröz, azt az állapotot, ahogy az adott időpillanatban a jelent és a múltat megérthetjük, de a legvégén kibontakozik az ok-okozati összefüggés: a nagy rendező elv. Minden egyes életútnak megvan a maga rendező elve.

- Mit gondol a mostanában divatos ezoterikus áramlatokról?

A magam részéről annyi "misztikus fejtegetést és tanítást" olvastam már, amelyeknek nem volt lényegi mondanivalója vagy gyakorlati tartalma, és annyi negatív hozzáállású emberrel találkoztam/beszéltem, hogy egyszer csak elegem lett belőle. Elhatároztam: összefoglalom, mit gondolok a folyton változó, mégis örökké állandó Univerzumról és benne a picike emberről, akit erősen a karjaikban tartanak - ha úgy tetszik - az angyalok, de aki mégis olyan kevéssé képes ezt észrevenni, hogy saját maga hibázza el újra és újra a saját életét, ráadásul nem is önmagát okolja miatta, hanem a körülményeket. Jelenleg épp nincs háború vagy önkényuralom, mégis mindenki siránkozik mindenféle csip-csup probléma miatt.

- Mi inspirálta a könyv megírására?

Lényeges dolog hinnünk abban, hogy értelme van a földi életünknek. Ha ehhez erőt vagy útmutatást ad a könyv, akkor volt értelme megszületnie. Eredetileg csak a fiaim számára írtam, mint egy példát pozitív életszemléletről, lehetséges családmodellről, túlélési stratégiáról stb., nehogy elfelejtsék, honnan jönnek... de egyszer csak túlnőtt rajtunk a történet, és elkezdett sokakhoz beszélni. Nem számít, hányan olvassák majd el, nincs kiemelt reklámkampánya. Mindenkihez el fog jutni, akihez el kell jutnia.

M. Hefelle Krisztina:
GRIMOIRE – Árnyak könyve
Sándor András telefoninterjúja a szerzővel

Először is köszönöm, hogy ismeretlenül beszélget velem.

Az első beszélgetéskor rendszerint nem ismerjük egymást, így nincs ebben semmi különös.

Ez igaz, viszont ön határozottan nem szereti a nyilvánosságot. Erről nem csupán a Grimoire sajtóanyagát olvasva értesültem, hanem legnagyobb csodálkozásomra nem szerepel a könyv borítóján sem szerzőként. Miért?

Nem a szerző a lényeg, úgy gondolom, hanem a mondanivaló az elsődleges fontosságú. Van egy történetem, ami érdemesnek tűnik arra, hogy másokkal is megosszam.

A családregény tehát az ön családjának története egészen az első világháborútól napjainkig?

Természetesen nagyon sok mintát adott a saját családom, azonkívül ihletet is a könyv megírásához, mégsem mondanám, hogy mindössze egy családregényről van szó. Ez a történet egy ösvényről mesél: arról az útról, amit a sors ránk mért, s amelyen végig kell mennünk, mert ez a feladatunk. Nincs értelme megijedni vagy kételkedni az irány helyességében, hanem követni kell a Nagy Rendező utasításait és bízni benne, hogy a legmélységesebb szeretet és törődés kíséri minden lépésünket, mígnem elérkezünk a valódi megnyugváshoz.

„Pozitív vagy negatív értelemben?”

(Nevet.) Látom, olvasta a könyvet. Nos, igen, ebben a világban minden kétpólusú, ahogy a szövegben is áll, így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan értelmezi a saját életét, de azt nagyon fontos tudni, hogy minden lépésnek célja és értelme van. A könyv tehát mindazoknak szól, akik képesek már értelmezni saját életútjukat, megfejteni sorsuk kártyalapjait, amelyeket saját maguk húztak saját maguk számára, és végigvinni a feladatok sokaságát, bármilyen akadály is tornyosuljon az útjukba.

A kártyalapok fontos szimbólumként jelennek meg az egyes nagyfejezetek előtt.

Így igaz. A grafikus elemek a Tarot mintájára készültek, ugyanakkor üvegablakokként funkcionálnak. Utat mutatnak a jövő felé, mintegy kijelölik az irányt. A szűz, a királynő és a boszorkány, vagy ha úgy tetszik, bölcs asszony szimbóluma ősidők óta jelképezi a női lélek fejlődésének állomásait, akárcsak a növekvő hold, a telihold és a fogyó hold. Nagy adománya az örökkévalóságnak, amikor ráébredünk jelentőségére.

Tervez folytatást?

Nincs kizárva. A könyvről sok visszajelzést kaptam, és szinte kivétel nélkül mindenki tovább szerette volna olvasni. Elsősorban az volt a szándékom, hogy megmutassam: az előttünk élt emberek néha sokkal nagyobb veszedelemben forogtak, háborúkat éltek túl, számtalan rendszerváltozást, mégsem veszítették el hitüket és boldogságra való képességüket. Ezt kell nekünk is megtanulnunk vagy inkább újra tanulnunk… itt és most.